Látta Lizi, hogy nem tudok elindulni, azt mondta, hogy
földbe gyökerezett a lábam. Én nem éreztem, és amúgy sem vagyok egy fa vagy
bármi növény. Meg is mondtam neki, és erre azt válaszolta, hogy tudja, de ez
csak amolyan mondás. És azt is mondta, hogy én vagyok az ő kis virága. Ez jól
esett tőle. Végül addig bátorított, míg ki nem léptem a házból. Nem volt olyan
félelmetes, mint amilyennek elképzeltem, mert elfelejtettem, hogy a ház
kívülről nagyon fel van díszítve. Villogott, világított minden. A mikulás is
ott hintázott mellettem, a sok égő világított a házon, és Rudolf orra is
pirosan fénylett a testével együtt, ami mellesleg égőkkel volt kirakva. A
fenyőfák is mind-mind csupa fény voltak. Eddig jól ment. De aztán jött a hátsó,
sötét udvar. Bár világítottam a lámpával, de nagyon féltem. Mentem-mentem,
aztán megláttam az elkorhadt fából álló régi, öreg kamrát.:
Kerestem a kulcsot a zsebemben. Amikor már éreztem a markomban, megnyugodtam, hogy nem hagytam el. Ez nagyon megnyugtatott. Beletettem a kulcslyukba, és kettőt fordítottam a záron. Az ajtó nyikorogva kinyílt. Lehet, hogy fura vagyok, de ilyenkor mindig pánikba esek, és olyanokat képzelek el, hogy egy zombi, vagy egy szörny hirtelen felém jön szélsebesen, és rám vicsorít azzal a csuda pofájával. Nagyon félelmetes, és ilyenkor, mikor ráközelít az arcomra, mindig egy sikoltást hallok, vagy egy rekedt, horrorfilmbeli sikolyt, hangot, kiáltást. Ekkor is ez volt velem, rettenetesen megijedtem, felkapcsoltam a kamrában a lámpát. Fura, hogy még mindig működött, mert olyan régóta nem kapcsolta már fel senki sem. Elkezdtem kutatni, matatni a polcokon. Levertem egy festékes vödröt, pont a fejemre esett. Kék volt. A kedvenc színem. De megutáltam aznap. Levettem a fejemről a vödröt. Mindenem kék volt, de tovább kerestem. A kamra maga úgy működött, hogy volt egy elülső, és egy hátulsó, az elülsőnél kisebb kijárata. Olyan volt, mintha nekem tervezték volna. A kulcslyukba bele volt tűrve egy papírcédula. Nagyon örültem, hogy végre megvan, és eltűnhetek innen. Megfogtam a lámpát, a kulcsot és a papírcédulát zsebre vágtam, és kiléptem a kamraajtón. Ezután pedig berohantam a házba olyan gyorsan, ahogy csak tudtam, ami nem gyors, de nekem elég ahhoz, hogy gyorsabb legyek a rám, leselkedő rémes alakoknál. Amikor átléptem a küszöböt, becsaptam magam mögött az ajtót, és lerogytam a földre. Nekitámaszkodtam az ajtónak, és kifújtam magam. Lizi ott állt előttem, és nevetett. A kezében ott volt az a nyavalyás kamera!
Kerestem a kulcsot a zsebemben. Amikor már éreztem a markomban, megnyugodtam, hogy nem hagytam el. Ez nagyon megnyugtatott. Beletettem a kulcslyukba, és kettőt fordítottam a záron. Az ajtó nyikorogva kinyílt. Lehet, hogy fura vagyok, de ilyenkor mindig pánikba esek, és olyanokat képzelek el, hogy egy zombi, vagy egy szörny hirtelen felém jön szélsebesen, és rám vicsorít azzal a csuda pofájával. Nagyon félelmetes, és ilyenkor, mikor ráközelít az arcomra, mindig egy sikoltást hallok, vagy egy rekedt, horrorfilmbeli sikolyt, hangot, kiáltást. Ekkor is ez volt velem, rettenetesen megijedtem, felkapcsoltam a kamrában a lámpát. Fura, hogy még mindig működött, mert olyan régóta nem kapcsolta már fel senki sem. Elkezdtem kutatni, matatni a polcokon. Levertem egy festékes vödröt, pont a fejemre esett. Kék volt. A kedvenc színem. De megutáltam aznap. Levettem a fejemről a vödröt. Mindenem kék volt, de tovább kerestem. A kamra maga úgy működött, hogy volt egy elülső, és egy hátulsó, az elülsőnél kisebb kijárata. Olyan volt, mintha nekem tervezték volna. A kulcslyukba bele volt tűrve egy papírcédula. Nagyon örültem, hogy végre megvan, és eltűnhetek innen. Megfogtam a lámpát, a kulcsot és a papírcédulát zsebre vágtam, és kiléptem a kamraajtón. Ezután pedig berohantam a házba olyan gyorsan, ahogy csak tudtam, ami nem gyors, de nekem elég ahhoz, hogy gyorsabb legyek a rám, leselkedő rémes alakoknál. Amikor átléptem a küszöböt, becsaptam magam mögött az ajtót, és lerogytam a földre. Nekitámaszkodtam az ajtónak, és kifújtam magam. Lizi ott állt előttem, és nevetett. A kezében ott volt az a nyavalyás kamera!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése