Még mindig
Karácsonykor…
Ránéztem a papírra. Eliza írását rögtön felismertem,
egyrészt azért, mert a testvérem és azért is, mert felismerhetően írt. Ez állt
rajta:
Első rejtvény, első esély, első lehetséges
találat. Jól vigyázz arra, hogy hová lépsz, hisz tudod jól, ha nem nézel az
orrod alá, hamar felbukhatsz. Vagy a bukás, vagy a győzelem, de valamelyik
eljön ezen a napon. /Egy emlék jő segítségedre hamarosan az elmédből…/
Azért ennyire nehezet nem kellett volna adnia, mert azért én
sem vagyok egy rejtélyfejtő mágus meg ilyesmik, én annyira nem értek ezekhez.
De megpróbálom, és le is írom azt a sok hülyeséget, amiket kitalálok. Az utolsó
zárójeles mondat azt mondja, hogy emlékezni fogok valamire, és azt az emléket
tudnom kell, jönnie kell, csak az a gond, hogy nem akar jönni. Ez nem jó.
Elolvastam még egyszer a papírt, és Lizi nevetett rajtam. Szerintem azért, mert
vicces arcokat vágtam…
És rájöttem. A bukás elesést jelent, és gyakran esek hasra a
házban. Lizi meg is említette, hogy mindig ugyanott esek el. Tudom már, hogy
hova kell mennem! A kamra a következő állomás. Az előtte lévő deszkákba minden
egyes alkalommal beakad a lábam, és elesek. Ez jellemző rám, gyakran esek hasra
dolgokban úgy, hogy beakad a lábam valahova. A kamra a konyhából nyílik, kicsi
hely, csak néhány dolgot tartunk benne. Megálltam előtte, és bemenetem. Több
percig ügyetlenül kotorgáltam a polcokon, de nem találtam semmit. Rossz kedvem
lett, tudtam, hogy itt van valahol, nem lehet máshol, mert máshol nem szoktam
elesni. Kijöttem a kamrából, és leültem az asztalhoz. Jó nagy asztalunk volt.
Gondolkoztam, aztán levettem egy sütit a hűtő tetejéről. Anya miattam tette
fel, hogy ne érjem el, de én okosabb vagyok nála, odahúztam egy széket, és
levettem a sütit. Ittam hozzá egy pohár tejet is. Odanéztem a padlóra, ahol el
szoktam esni, és valami fehér volt a feljött padlódeszka alatt. Azt hittem,
kiöntöttem a tejet, és odafröccsent, de amikor közelebbről is megnéztem, akkor
láttam, hogy egy papír volt ott. Otthagytam a sütit és a tejet, odamentem a
deszkához, és leguggoltam. Tényleg a papír volt, a következő nyom…
Ráleltél hát a megfejtésre,
Ebben a harcban ez vezetett nyerésre.
De vajon hol van a második nyom?
Megtudod, ha átnézel a kulcslyukon.
Azon a kulcslyukon, melynek kulcsát itt
megtalálod,
és ezek
után a rejtvényt is könnyen kitalálod…/21, 41, 42, 50, 52, 94, 147, 152,
200, 203, 207, 302, 13, 32, 66/
Mindig is tudtam, hogy Lizi tehetséges. Ezt a verset is jól
kitalálta. Kell itt lennie egy kulcsnak a rejtvény szerint… Elkezdtem kutatni
és kutatni. Felfeszítettem a padlót, és ott volt egy ütött kopott, rozsdás
kulcs. Nem tudtam, hogy mit nyit. Gondolhattam volna, hogy nem fogom tudni,
Lizi mindig ezt csinálja velem. Nem tudtam, hogy ez minek a kulcsa, és rengeteg
hely van, amit kulcsok nyitnak. Nem is tudom, mit csináljak. És ezeket a
számokat sem értem a zárójelben. Lizi mindig azt mondja, figyeljem a zárójelet.
De nem tudtam elképzelni, hogy mik lehetnek ezek a számok. Szerintem egy széf
kódjai. Bár annak kicsit hosszú lenne. Képzed, volt egy jó film, amit láttunk,
egy rejtélyfejtős. Abban is ilyen kombinációk voltak. És a főszerelő…
Hát persze! Ezt is tudom! A filmben a szereplő megszámolta a
betűket, és beszínezte őket, sorrendben és összeolvasta és sikerült neki!
Leírom még egyszer a szöveget, de itt be is színezem a betűket:
Ráleltél
hát a megfejtésre,
Ebben
a harcban ez vezetett
nyerésre.
De
vajon hol van a második nyom?
Megtudod,
ha átnézel a kulcslyukon.
Azon
a kulcslyukon, melynek kulcsát itt megtalálod,
és ezek után a
rejtvényt is könnyen kitalálod…/21, 41, 42, 50, 52, 94, 147, 152, 200, 203,
207, 302, 13, 32, 66/
Most megpróbálom leírni összeolvasva…
S
Z
E
R
S
Z
Á
M
O
S
K
A
M
R
A
Elégedett vagyok. Sikerült ezt is megcsinálnom! Eliza is tök
kedves, hogy játszik velem. Már csak ki kell mennem a régi szerszámos kamránkba.
Ott áll a kertünk végében, de már régóta nem használjuk. A kulcs a kamrát
nyitja. Ott lesz a következő nyom, és a következő rejtvény is. Kimennék, csak
nagyon sötét van. Lemegyek a konyhába, és kiveszem a fiúkból azt a nagy, fényes
lámpát.
Nem merek kimenni, félek. Éjszaka van, és félek… Pedig a
lámpa beragyogja az egész szobát. Itt szorongatom a kezemben, de nem tudok
elindulni.
Mikor folytatod a történetet? Az egész story a két kislányról szól vagy lesznek még szereplők? A szülők bekapcsolódnak a történetbe, vagy bosszúból,kihagyod őket és nem is lesz semmi szerepük?
VálaszTörlésÖööööö.... Tudom, hogy kicsit elcsúszott, de ma este raktam fel az újabb fejezetet.:) És persze, lesznek új szereplők is, csak hagyom kibontakozni a történetet...:D Az utolsó kérdésre meg nem válaszolok, hamarosan meglátjátok a folytatásban;P
Törlés