Egy tinilány esete a kis szobával, a fürdőkáddal és a kínai kajával

XXIV. rész:

Eliza Naplójából:

2012. december 29. Szombat:

Felbaktattam az emeletre és végigmentem a folyosón. A folyosó végén balra nyílik egy ajtó egy kicsike szobába, amit apáék csak a régi, felesleges cuccok tárolására használnak (ugyanis a padlást kisajátítottam magamnak, ezzel megtiltva az oda való belépést és bármilyen cuccok felhalmozását is egyben). Ósdi szőnyegek, használhatatlan, vörös színű bútorok (főleg fotelek meg kanapé), egy őskori, sötétbarna színű könyves szekrény, egy rossz lámpa, a régi babaágyam, a használt pelenkázó, a babacuccaink és játékaink, sok régi kartondoboz, rengeteg könyv (amiket nem értem, hogy miért kellett ide felhozni), egy eltört görgőszék, és egy ember nagyságú, széles, betört tükör. Bevált szokásommá vált feljönni ide, és órákig nézegetni magam teljes nagyságban. Most is alaposan szemügyre vettem magam. Forgolódtam, megigazítottam a pólóm, megnéztem, hogy jó-e a fenekem a nadrágomban, a hajamat igazgattam annak ellenére, hogy tudtam, úgyis megyek lezuhanyozni meg átöltözni. Boldogan tapasztaltam különös viselkedésemből, hogy egy kis nőiesség még maradt bennem, vagyis nem is olyan vészes a helyzet, mint gondoltam. Felhúztam a pólóm, megnéztem a hasam. Aztán elkezdtem közelebbről vizsgálni az arcomat. Hirtelen most sokkal rondábbnak éreztem magam, mint pár nappal ezelőtt, mikor feljöttem ide. Pedig racionálisan gondolkodva rájöhettem volna, hogy nem csúnyultam el három nap alatt. Úgy éreztem, mintha a 36-os ruhaméret helyett 46-ost hordanék, pedig ha rápillantottam volna a nadrágom cédulájára rájöhettem volna, hogy senki se varázsolta át a hármas számot négyesre. Azt hiszem, talán csak egyszerűen féltem, tartottam attól, hogy új emberekkel ismerkedjem meg, és arra a gondolatra, hogy ezeknek az embereknek a java része valószínűleg fiúkból áll egyre feszültebb lettem. Magamat bámultam a tükörben és azon gondolkoztam, ép elméjű vagyok-e vagy forduljak szakemberhez… Eltelt egy fél óra, és még mindig magamat vizsgálgattam a tükörben. Észrevettem, hogy túlságosan elragadtak a negatív gondolatok. Ahelyett, hogy minden egyes testrészemen a rossz dolgokat kutatnám miért nem a szép vonásaimat keresném?

-         Talán azért, mert az fárasztóbb munka lenne… - próbáltam humorizálni magamban. Nem igazán jött be…

Aztán eszembe jutottak az állandó félelmeim és a szokásos mondat: „Mi lesz, ha?” Egy fintor jelent meg az arcomon, amikor eszembe jutott Blair és a trükkjei. Mi lesz, ha ő is ott lesz abban a bizonyos társaságban? Az nagyon jól meglehet, mivel ahol fiúk vannak (és főleg Harry) ő is ott terem pillanatok alatt… Jobban belegondolva szerintem egyáltalán nem is tetszik neki Harry, csak azért van rászállva, mert tudja, hogy nekem is tetszik. Versenyezni akar? Hogy ki a jobb csaj, és hogy ki tudja hamarabb elszedni őt?

Aztán arra gondoltam, hogy igazából Blairnek köszönhetem, hogy megismertem Ericet. Minden csak nézőpont kérdése. Hogy hogyan szemlélem a velem történteket, és hogy hogyan állok, hogyan viszonyulok hozzájuk. Azt hiszem, kezdek jó irányba haladni!

Rápillantottam a karórámra. Eltelt újabb fél óra. Kicsit elkalandoztak a gondolataim, most már igazán ideje lenne zuhanyozni menni. Nehéz volt elszakadnom a tükörképemtől, de nem tehettem mást. Megcéloztam a fürdőszobát.

Viszonylag jó időt futottam, és magamhoz képest hamar elkészültem, annak ellenére, hogy szinte az összes krémet és tisztálkodó szert magamra kentem és még a hajamat is sikerült kimosni, kivasalni. Félig még vizes, csapzott hajjal egy szál törölközőben rohantam át a szobámba, majd (mivel láttam, hogy még épp elég időm van) felkaptam egy alkalmi öltözéket gondolkodás nélkül. Egy sötétszürke pulcsit egy „This is what a feminist look like” felirattal és egy egyszerű farmert.

Tudtam, hogy a közös ebédet is lekéstem, ráadásul még ki se pakoltam a bevásárlószatyrokat… A szüleim elég pipák lehetnek rám!

Letrappoltam az emeletről. A konyhába érve azonban meglepően tapasztaltam, hogy mindhárom családtagom kámforrá vált, s csak hűtőre ragasztott, lila papírcédula adhatott magyarázatot arra, hogy hová tűnhettek. Akár egy éhes farkas, úgy vetettem rá magam, s mohón kutatva a sorok között a következőket olvastam:

Drágám!Elmentünk apáddal és Laurával a Sea Life London Aquariumba. Ez Európa egyik legnagyobb és leghíresebb tengeri akváriuma és most, hogy ide költöztünk szerettem volna elhozni Laurát, hiszen ez egy óriási élmény lenne a számára. Mindemellett mi is tervezgettük már apáddal, hogy megnézzük, hiszen ez a nevezetesség itt van egy ugrásnyira.Érezd jól magad Erickkel és remélem nem bánod, ha ebben a programban ma nem veszel részt. Ennek ellenére, ha te is el szeretnél jönni, bármikor visszamehetünk, hiszen te is tudod jól, hogy Laura örömmel megnézi a kiállítást akár 100× is egymás után, ha Veled nézheti meg!Utóirat: Kaja a hűtőben, és légy szíves, pakold ki a bevásárló szatyrokat, mert senki sem fogja helyetted megcsinálni!!!Puszi:Anya

Na szép, egyedül hagytak ebben a rohadt nagy házban! Legalább megvárták volna, hogy elmegyek, vagy valami!

Pár percig dühöngtem magamban, aztán azon kaptam magam, hogy akkorát kordul a gyomrom, hogy beleremeg a ház. Kinyitottam a hűtőajtót, és kaja után kutattam. Rögtön megakadt a szemem a kínaival teletömött dobozokon. Kivettem őket egytől egyig, és szép sorba állítva az asztalra szemügyre vettem a választékot.

Hat dobozzal vett! Úgy látom, apám legalább ugyanannyira szereti a kínait mint én (ha nem jobban). Ez első kettőben tészta, az utolsóban rizs volt. Ezek szolgáltak köretként. Ami a húsokat illeti, abból szintén három fajta állt rendelkezésemre. Egy doboz gombás-cukkinis, egy doboz vegyes zöldséges és egy mézes doboz csirke. Találomra megragadtam a mézes csirkefalatkákkal töltöttet és bevágtam a mikróba. A többit visszaraktam a hűtőbe. Miután a mikró sípolt egyet, jelezve, hogy kész a kaja kivettem és felrohantam az emeletre. A szobámba érve benyomtam a TV-t, lezuhantam az ágyamra és megebédeltem.