2012. december 28.:
Karácsony utolsó, és egyben harmadik napja (második része, a további
napszakok…): Egy rövid bejegyzés...
Miután ezt szépen elhatároztam magamban, elindultunk a kiállítás
felé. Azonban Lizi lemaradt. Apa és anya aggódva néztek vissza rá.
-
Szeretnék kicsit egyedül maradni, majd amint tudok,
megyek én is utánatok. – mondta, azzal sétálni indult London utcáin.
-
Elég nagy már! – mondta apa. – Hagyd, had menjen. Kell
neki egy kis idő, és amúgy is! – mondta. – Legalább addig is figyelhetsz a mi
drága Lauránkra, és nem kell a duzzogását figyelned. – mondta apa.
-
Nem veszed egy kicsit túl könnyelműen a lányunk
nevelését, Rupert? – kérdezte anya. Én szótlanul hallgattam, miközben sétáltunk
a kiállítás felé.
-
Nem drágám, csak néha jobb az, ha egyedül van, és
gondolkodik a dolgokon. Sokkal jobb, ha nem vagyunk állandóan a nyakában azért
könyörögve, hogy bocsásson meg.
-
Az ég szerelmére Rupert, most jöttünk haza! –
sopánkodott anya.
-
Igen drágám, és neked az első öt perc után sikerült
vele összeveszned! – mondta dühösen apa, aztán megragadta a kezem, és
gyorsabbra fogta a sétát.
-
Rendben szívem, igazad van. – állt meg anya. –
Beismerem, csak nagyon aggódom miatta. Nagyon aggódom, hogy ha nem vagyok vele
ezeken Az alkalmakon se, akkor eltávolodik tőlem, a kapcsolatunk zátonyra fut,
és már nem fogunk beszélni egymással, majd amikor megöregszünk, és betegek
leszünk, cserbe fog hagyni és bezár minket egy öregek otthonába és csak annyit
vág a fejemhez, hogy „Ti sem adtatok többet nekem!” – mondta kétségbeesetten,
majd zokogásban tört ki.
Apu odarohant hozzá, és szorosan átölelte. Mikor anyu
befejezte a sírást, eleresztette, de előtte még a fülébe súgott valamit, amit
nem hallottam, de sejtettem, hogy rólam van szó, mert akkor anya odajött
hozzám, megölelt, és bocsánatot kért, majd vettek nekem egy kürtöskalácsot, és
hárman, kézen fogva elindultunk a Titanic luxushajó emlékkiállítására…
 |
| Ide is sikerült beragasztanom valamit. Ezt a papírt a kiállításon adták, és emlékként be is ragasztom. |
Akármilyen furcsa, Lizi is ír naplót. Ezt a naplót pedig egy véletlen folytán megtaláltam. Nem tudtam, hogy micsoda, így beleolvastam. Kiderült, hogy ez az Elizáé. Ebbe mindent leírt, minden gondolatát, és minden egyes pillanatot, amit egyedül élt át, és azokat is, amiket ketten, együtt. A további írásaimkor pedig szeretnék néha Eliza naplójából is idézni, hogy soha ne felejtsem el, hogy ő hol járt, amikor nem volt ott velem...
Szerző (Én): És most, közölnöm kell egy tényt, egy nem túl meglepő tényt,
mégpedig azt, hogy Lizi is ír naplót, mint ahogy már a fentiekben Laura is említette. Ő is, ugyanúgy,
mint Laura, gondolatait papírra veti minden egyes nap. A következőkben pedig
szeretném minden kedves olvasómmal tudatni, hogy lesz, amikor Laura naplóját
félbeszakítva Lizi naplójából idézek, hogy megtudjuk, hogy mi is történt vele
azokban a percekben, amikor az idejét nem a kishúgával töltötte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése